42.rész.Na,most halok meg........

Saki ült mellettem a repülőn.Aztán Saki felkeltett,mert.......................O.o.........................


-Wawa!!!Ébredj ,gyerünk!!!!||mozgatta meg a lábam,és a kezem.
-Igen?Mi van?||kómás fejjel néztem rá.....
-Nem érzed?Rázkódik a gép.||Sakinak borzalmas feje volt.Rémült...,halálra rémült.
-De érzem!||megfogtam a szék karfáját,és körbenéztem,majd vissza előre.Kikerekedtek a szemeim.
-Saki!!!Ugye nem fogunk meghalni?
-Mi?Neeeem.Ne mond hülyeséget!!
-De.....................................oké.||akartam volna még tovább mondani,de inkább kusban ültem.Nem akartam fokozni még jobban a félelmet.Bekapcsoltam a biztonsági övet,21:08-at mutatott a repülőn az óra.Csak arra gondoltam hogy legyek már Berlinben.És had öleljem már Billt.A gondolkodásomat megzavarta a másodfokú pilóta.......

-Hölgyeim,és Uraim!Kérem maradjanak a helyükön,kapcsolják be a biztonsági övet.Kisebb légörvénybe kerültünk.Nemsokára kikerülünk innen.
Köszönöm!

-Hol van Joe?||kérdeztem a mellettem ülő Sakitól.
-Elötted ül 2-vel.
-Értem.Oké.

Még mindig rázkódott a gép.Ha ez egy kisebb "légörvény", akkor miért rázkódik a gép vagy 15 perce????? Ez nagyon furcsa,...NEM...több,mint furcsa.Ez ijesztő volt.Saki látta rajtam,hogy ideges vagyok.
-Jól vagy?Minden oké?
-Nem.nem...
-De most komolyan!...
-Nem vagyok jól...És nincs minden rendben.Szerinted viccelek?ha?????????
-Jó.Nyugi!Már csak 30 perc,és Berlinbe leszünk.


Az a 30 perc nagyon hosszú volt.Örökké valóság!!...Nagyon féltem,és azon gondolkodtam,hogyha most meghalok,akkor Billt elfogom veszíteni,és Bill is elfog veszíteni.A gép belső terében a narancssárga,majd a piros lámpák elkezdtek villogni...Ekkor már megijedtem....nagyon...Eléggé..ahhoz ,hogy pánikoljak...
-Saki!!!Mi meghalunk!!!
-Nyugi,nyugodj meg!Nem lesz semmi baj.Hol a gyógyszered?
-A táskámba -.-
-Oké.Akkor vedd be!
-Minek nézel engem hülyének???
-De hát megmondta az orvos,hogy szedjed!
-Leszarom mit mondott.....

Ilyenkor elegem lett mindenből.Csak ültem,és felhívtam Billt.Még jó hogy repülő módra van állítva a telóm.............

-Haló!
-Szia Bill!A gép rázkódik,villognak a lámpák....
-Mi?Te jó Isten!!!Nyugodj meg!
-De nem tudok.Már majd nem 25 perce rázkódik.
-Nemsokára itt lesztek!Nem lesz baj jó?
-Oké.Jó....De....||pityeregni kezdtem...
-Bill félek,hogy baj van a géppel,és lezuhan ...és elveszítelek...
-Na,na,,,nyugi Kicsim!Ne sírj!Nem fogsz elveszíteni :) Durch den Monsun....||Bill elkezdte énekelni...Lassan megszáradtak a könnyeim,és megnyugodtam.Abban a percben ahogy Bill elhalgatott,a gép egyenesen repült,nem rázkódott....


-Bill,Bill!A gép már egyenesen repül!
-De jó :)
-Már itt vagyunk!
-Oké.Ott leszek!
-Rendben.Szeretlek!Szia!
-Szia!

Hatalmas nagy kő esett le a szívemről.Hátradőltem,és kifújtam a levegőt.Aztán szálltunk le a gépről.Saki és Joe mentek a csomagokért,én pedig felhívtam Billt...........

-Szia Hol vagy?
-Szia!Valahol a tömegbe!Azt hiszem a 12-es kapunál!.
-Oké.Megyek :) ||rohantam,és rohantam a tömegen keresztül.Kellett Bill ölelése,kellett hogy érezzem az illatát.Számoltam a kapukat..........

-2..........3............4................9..........10.....12.||megálltam,és körbenéztem.nem láttam sehol.Aztán a tömegből egy hangot hallottam.

-Wawa!
-Itt vagyok Bill!||integettem.

Futottam felé.És ő is felém.

-Wawa Kicsim!||Bill ölelt,és csókolt.
-Végre itt vagyok! Azt hittem soha nem érek ide.
- :) ...De itt vagy ! Csak ez számít ........
-Igen :)
-Na,gyere,menjünk az autóhoz!
-Oké.

Saki,és Joe már a kocsiban ültek.Innen a berlini reptérről mentünk Hamburgba.................................