77.rész......fáj a múlt...

Körülbelül 50 cm volt a vonat és köztem.Amikor lökést éreztem.Mintha valaki hátulról meglökött volna.A hátam közepén éreztem 2 tenyeret.A sínektől ,és a gyorsvonattól 2m-re ott álltam a betonon.2 vonat között.Aztán az előttem lévő vonat továbbment.És így nem takart el.Láttam Billéket,és ők is engem .Ott álltam sírtam,reszkedtem,és nem értettem azt,hogy ki lökött meg.Összerogytam.A lábamon ültem.

-Wawa!Kicsim!||Bill sírva,és mosollyal arcán rohant felém.

A hátam mögött a vonat gyorsan továbbment...Hátranéztem,a sorompó felnyílt,a kerítések vissza kinyíltak.Bill ölelését éreztem.Mindketten sírtunk.Majd halkan megszólal....

-Soha nem hagylak magadra!
Nem tudtam / akartam válaszolni,mert sokkos állapotban voltam.
-Gyere menjünk vissza a nyaralóba!
Bólintottam.
Sakiék megtalálták a bőröndjeimet a sorompó mellett.Vajon ki rakta oda?
Igazából nem is érdekelt abban a pillanatban a nyamvatt bőröndjeim.Csak az,hogy minél hamarabb menjünk vissza a nyaralóba.
Bill egyik kezével a kezemet fogta,másik kezével a derekamat.
Félt,hogy el ne essek.Én csak reszkedtem,mint a nyárfalevél.
...

Ahogy felértünk a nyaraló egyik szobájába,ráültem az ágyra,és néztem ki a fejemből,sírtam.Még mindig reszkedtem.Nem tudom mi ütött belém.Egyáltalán nem is kellett volna elmennem a nyaralóból.És akkor nem történt volna ilyen.Ennyire közel még soha nem voltam a halálhoz.Az én időm nem most jött el.Szeretnék Billel maradni.Hatalmas láng lobog a szívemben.nekem Ő a minden.Ha Ő nem lenne,és szerető családja,már régen a föld alatt lennék,a karrierem el sem indult volna.A béka segge alatt lenne a banda.

...

Az ágy szélén ültem.Az erkély ablakán kinéztem,fel a felhőkre.Bill becsukta az ajtót és lassan felém sétált.Elém állt,majd legugolt.Így szólt:
-Wawa!!!....
-Bill!||suttogtam,és könnyes szemmel ránéztem.Ő is rám nézett,egyenesen a szemembe.Jó mélyen.
-Mondjad Kicsim!Mi az?Mond!||kérdő tekintettel nyugtalanul kérdezte.
-Bill!Ölelj légyszíves!||nyügtem ki nagy nehezen a szavakat.
-Ölellek :) || jó szorosan átölelt,majd kicsit enyhült a szorítás.Simogatta a fejem,és mondta:
-Nincs semmi baj jó? :)
-Jó...
-Gyere együnk valamit!
-Nem....
-Miért nem?Enni kell!
-Nem...nem akarok lemenni ...veled akarok enni.
-Mint régen?
Elmosolyodtam,és hozzábújtam.-Igen :)
***
A konyhából hozott főtételt Tom.Felhozta a szobába.Odaadta a tányért Billnek,majd odajött hozzám.
-Sajnálom....
-Tom...hagyuk.Nem akarok erről beszélni.A múltban az a jó,hogy elmúlt :)
-Oké.Ha így akarod....
-Így.
-Jó étvágyat Kicsi lány!
-Kösz...||megöleltem.Tom maga után becsukta az ajtót...Billel a takaró alá bebújtunk,és közösen falatoztunk...Simogatott,én is Őt.Majd félve megkérdezte:
-Hogy,.....hogy kerültél te a két vonat közé??
-Nem tudom...lökést éreztem...
-Lökést?
-Igen.Hiszel nekem?
-Hiszek.
-Te tudod ki volt?
-Nem tudom..vagy is...
-Vagy is ??...
-A kalauz.
-Mi???Hogyan?
-Egy kalauzt láttunk a vonat mellett,meglátott téged,és futott feléd....de többet nem láttunk,mert elénk állt egy másik vonat.
-Jézusom!||kezem a szám elé tettem.-Egy kalauz mentette meg az életem?
-Úgy látszik....Az a lényeg,hogy itt vagy :)
-Igen :)

Szorosan Bill mellett feküdtem,átöleltem.nem tudom mi volt velem/velünk ,deee hűűha :D

A kezével átkarolt,a mellkasán volt a kezem,simogattam.Ő is cirógatta az arcom.Majd ránéztem,Ő a szemembe.Gyönyörű barna szemeivel megigézett.Tátott szájjal néztünk egymásra,majd Bill elmosolyodott.Másik kezével benyúlt a pólóm alá,megfogta a derekam,és odahúzott magához.Így hát rajta feküdtem.Teljesen egymásba voltunk gabalyodva.....
Ami egy órával ezelőtt történt,azt már el is felejtettük.Bill felült,nekidőlt az ágy háttámlájának............... (:
Hallottam,ahogy egyre hevesebben liheg,és éreztem,ahogy gyorsan ver a szíve.Puha bőre hozzásimult az enyéméhez.Én és Ő,mi ketten egy sötét szobában.....Hááát. ki lehet találni a végét azt hiszem...vagy nem????.........................O.o...............................