26.rész.Hol van Bill őt akarom!

-Rosszul vagyok..........||Alig tudtam kimondani ,mert már is fordultam le a székről.Bill nagyon megijedt.És mindenki csendben lett,aztán minden homályos lett,és éreztem hogy felemel valaki,és kérdezgetik hogy mi a baj???Aztán........................


Egy ágyban találtam magam.Fogalmam nem volt hogy mennyi az idő,vagy hogy nappal van-e vagy éjszaka?
még abban sem voltam biztos hogy élek...Szörnyű volt.Aztán megpillantottam az ágyam szélén egy orvost.A fejem fájt,a fülem zúgott.Majd az öreg orvos így szólt:
-Jó napot kisasszony!Nyugodjon meg,és csak feküdjön nyugodtan.
-De...de...Hol van Bill?||csak ezt tudtam kérdezni először...
-Bill,és családja a szobája elött vannak.||aztán az ajtó résnyire nyitódott,de nem tudtam ki venni ki az...
-De értse meg én Billt akarom!!!!||az orvos visszafektetett az ágyra.Éreztem a hófehér selyem takarót.
-Ssss...most pihenjen!Késöbb láthatja :) Rendben?
-Oké.||az orvos kiment.Körül néztem,és a Black Diamond Hotelben voltunk.Közben ez járt a fejembe:Hogy kerültem én ide?Mi a bajom?Van Jojo szülinapi buliját elkezdték?...Nyitódott az ajtó,Bill sietve bejött,leült az ágyamra,megölelt és sírt.
-Bill te sírsz?
-Igen.Mert azt hittem hogy,elveszítelek....
-Nincs semmi bajom....||legalábbis reméltem.
-Jojo szülinapi bulija elkezdődött?
-Nem.
-És mennyi az idő?
-Este 19:00
-Értem.
-És az orvos nem mondta hogy mi bajom?
-Mondta,de ő sem tudja hogy mi lehet a baj.||megijedtem.Mert biztosra reméltem hogy komoly bajom van.
-De biztos semmi nincs...||Bill megfogta a két kezem.És mosolygott rám.Én is rá.Aztán Bill megszólalt:
-Bármi isvan.Én itt vagyok neked,és te is nekem :)
-Igen.Tudom :)||akkor ,ott,úgy éreztem,hogy ez a szerelem örökké fog tartani.
Bejött az orvos...
-Na kisasszony!...most megvizsgálom.
-Rendben.||Bill kiment az ajtón.
Az orvos vizsgált,és értelmetlen fejjel járkált,fel,s alá.
-Doktor úr,kérem mondja mi bajom van!
-Ööö...
-Igen??!!Mondja csak!Ki vele!!!
-Öööö...mostanában stresszelt,vagy szorongott,esetleg depresszió fellépett önnél?
-Hát...||gondolkodtam egy kicsit...és beugrott az a fickó aki követett a házunk elejéig,és beakart mászni a kapun...
-Hát...igen.Volt.
-Értem.És azóta egyfolytába gondol rá?
-Nem...vagy is néha.
-Oké.Jó...Vagyis nem jó...de ez van.Még egy kérdést teszek fel csupán...
-Biztonságba érzi ön magát ha lakásban van vagy utcán,bárhol...?
-Igen.Most hogy van egy testőr aki vigyáz rám.Igen.
-És ha már nem lesz testőre?Akkor fog félni?
-Ööö...||ezen a kérdésen kicsit elgondolkodtam,mert nagy sz*arba leszek ha nem lesz Saki...ez már biztos.Nem tudnék több testőrben bízni...
-Ööö...igen.Fogok félni.
-Rendben.Akkor felírok magának nyugtatót,és még néhány gyógyszert.
-Jó.||az erkély felé néztem.Közben az orvos kérdezett valamit,de nem hallottam.
-Ööö...igen?Bocsánat...,kérdezett valamit?
-Igen...Jól van most?
-Igen.Persze.
-Jó,akkor felkelhet az ágyból,és a bulin ön is részt vehet.De az italt most hanyagolja...
-Rendben.Betartom.Köszönöm.
-Na akkor én megyek is.Viszontlátásra!
-Viszlát!||ahogy kiment a doki az egész család bejött a szobába...