83.rész: A Palmsban ....

Átmásztam mindenkin a kocsiba, mert csak a másik oldalról lehetett látni.Olyan voltam mint egy ovis.Mindent látni akartam.És izgatottan mutogattam a hatalmas és gyönyörű épületeket, na meg azok a fények....Villogtak, és színesek voltak.Gyorsan előkaptam a fényképezőt............................


Mindent lefényképeztem, amit érdekesnek, szépnek, fontosnak találtam.Kameráztam, fotóztam.Elvoltam teljesen merülve.Olyan sok kép tárult elém és mindegyiket megakartam nézni.Lenyűgözött a város.Soha nem jártam még hasonló helyen.Ez nekem egy új megfogalmazhatatlan élmény lesz.Aztán megpillantottam egy hotelt.Hatalmas, színes, égig nyúló.Lassult a kocsi tehát gondoltam , hogy ez lesz a Palms.Alig vártam, hogy bemenjünk.Lássam belülről is.
-Itt vagyunk!Ez az!-mutatott a hotel irányába Saki.
-Ej ha...-képedtem el teljesen.

Komolyan mondom Saki olyan volt mint egy idegen vezető, mi meg a kisiskolások :) Lassan jobban szeretem Őt , mint a saját apám.Bekanyarodtunk egy parkolóba, ahol szebbnél szebb, hatalmas, drága és még mondhatnék rá sok jó tulajdonságot azokra a luxus kocsikra.Azokat is lefotóztam.Nekem ez akkora mérföldkő, hogy fel sem tudom fogni.Jó, az egy dolog, hogy itt vagyok.100 méterre a hotel bejáratától.Tátott szájjal néznek minket a rajongók és a turisták én meg tátott szájjal nézem a várost meg azokat a modern épületeket. De tartanom kell magam.Most nem ugrálhatok, mint valami gyagyás kiskölyök a parkolóban meg az út szélén.nem kiabálhatom azt, hogy:Basszus ...de jó, de jó, menjünk pancsolni a medencébe!.....Vagy hasonlók.Nem ezt kiabálnám, csak példa volt.Ha nem lennék ismert ember, megtenném.Torkom szakadtából ordítanám, hogy:Megjöttem, és buliiii!!!De most már kicsit visszafogottabb életmódot kéne folytatnom xD
A hotel bejáratához tartottunk.mentünk a járdán napszemüvegben.Nehogy felismerjenek.Kicsit sem volt feltűnő, hogy nyolc testőrrel mászkálunk mi öten napszemüvegben, sapkában, sállal az arcunk előtt.Áhh...nem feltűnő.Szerintem még a vak is látta hogy, ezek itt híres emberek.Alig vártam, hogy nyitódjon előttem az ajtó és lássam mi minden van bent.Két testőr előre ment és nyitotta az ajtót.Egyszerűen lehibernálódtam a látványtól.Csak álltam az út közepén.Pontosabban a hotel ajtajában.Tom hátulról kicsit meglökött, hogy menjek már...Levettem a napszemüveget és körbenéztem a fejem felett is.El engedtem Bill kezét.
Forogtam körbe, néztem a plafont, hatalmas a belmagasság.A színek a formák, az elrendezés mind olyan jól mutatott együtt.Csak mentem a szemem után előre.A többiek viszont balra kanyarodtak, időben észbe kaptak....
-Wawa!!!!Erre gyere!
Mondom az merre van???Mert hát hallottam hangokat de forgott a világ velem együtt, szóval Bill megfogta a derekam.
-Gyere Kicsim!Gyere...erre...

Itt is üveg lift volt, mint a Black Diamondban.Huhh...törtek fel az emlékek.A liftben harapdáltam a szám.nem bírtam felfogni.Mivel érdemeltem én ezt ki???Hogy itt lehetek és látok sok szépet...te jó ég.Pedig itt vagyok.Beletörődök :) A lifttel olyan magasra mentünk, aztán szűk folyosókon át mentünk.Testőrök elől, hátul.Aztán Saki nyitja az ajtót előttem.Ha jól olvastam, akkor ez a play boy luxus lakosztály O.o Jól olvastam egyáltalán???...Mert hát khömm...az egy dolog, hogy bennem van pia, de olvasni azt hiszem még tudok.Ez volt kiírva!

-Ez melyik lakosztály?-kérdezi Gusti ^^
Jó, hogy csak Saki tudja hol vagyunk.Mert a többiek sem tudják.
-Ez a sky villa :) -mondta.

Hoppá...hát, majdnem....azt hittem, hogy play boy.Mindegy.Nem tudok olvasni xD

-Hatalmas!!!!O.o -képedtem el.
-Jó, tudjuk ,hogy hatalmas, ezt nem kéne hangoztatni.Még zavarba hozod Billt xD -röhögött Tom.
-Te perverz! :D
-Miért?Baj? ...Szerintem sosem baj :)

Lecuccoltunk, aztán..........................

A testőrök hozták be a bőröndöket, én meg a többiek körbe néztünk.2 szintes.Hatalmas kád, vagy négyen beleférnek xD , zuhanyzóba már kocsit lehetne mosni, a fürdő tele van tükörrel és márvánnyal.Amerikai konyha.Teljesen felszerelt.De persze nem sokat fogjuk szerintem használni.10 szoba, edzőterem, moziszoba,....
Csak ámultam.nekem ez hatalmas luxus.és még most jön a legjobb.A második emeleten fenn....Ahogy felértünk, mindenki teljesen beindult a kinti medence láttán.Van bent egy pezsgőfürdő, meg még egy medence kint az erkélyen , vagy terasz vagy mi az.nem tudom minek mondjam, mert hatalmas volt.Szóval kint volt egy végtelenített víztükrű medence.Az aljáról pedig egy play boy nyuszi figyelt vissza.Hangulat világítás, meg kerti székek, bőr fotelek, pálmák.Te jó ég....kezdtem elveszíteni a fejem.De nem csak én :D Aztán a kilátásról ne is beszéljünk.Szerintem mindenki kitudja találni, hogy milyen gyönyörű, lélegzet elállító táj tárult a szemünk elé.Onnan lehetett látni a város összes hotelét, szállodáját, a disco-kat, meg bar-okat.

-Nézzétek, ott egy piramis is....meg, meg egy csomó jó buli hely!-mutatott oda Tom.
-Na, holnap azt hiszem nyakunkba vesszük a várost.-mondta Georg.
-Jaja ^^...kéne.Meg kéne nézni mindent.-mondtam.
-Billnek meg nézünk....na ezek már megint el vannak.....-legyintett Tom.Hát igen, ránk tört a romantika.Én és Bill kint az erkélyen :)

-Köszönöm Bill, hogy itt lehetek!
-Én köszönöm, hogy itt lehetsz!...-ölelt át hátulról.El nem engedte volna a kezem, és egy lépést nem tett nélkülem.
-Nagyon szép itt minden.
-Igen.Nem hittem volna, hogy lehet ennyire szép valami.-nevetett Bill.

Leültünk egy bőr kanapéra.Vegasban meleg van.
Amikor nálunk Európában van 15 fok, itt 20-25.A meleg szellő gyengéden fújta Bill haját.Olyan trópusi és romantikus hangulat volt, akkor ott kint.Hallottuk, hogy elhúzzák az erkély ajtót.Joe volt az.

-Elnézést, hogy zavarok.Bocs, de melyik szobában lesztek ti?
-Valamelyikben a 10 közül :) Nem tudjuk még.-mondtam
-Öm...ajánlom ezt a fentit.Megnéztem az összeset, de ez a legszebb :)
-Tom még nem foglalta le?
-Nem.Még nem :)
-Jól van.Akkor ez jó lesz.
-Rendben.A bőröndöket azonnal hozom.
-Köszönjük!

Ezen a második szinten egyetlen egy , de hatalmas nagy szoba van.Ami pont az én stílusom.
Nagy és puha ágy.Kilátás az egész városra meg a medencére, össze van kapcsolva a szoba az erkéllyel.És ettől van olyan "én stílusom" az egésznek.
Ültünk továbbra is kint a bőrkanapén, aztán lefeküdtünk egymás mellé, egymással szemben.
Bill így szólt:
-Ezalatt az idő alatt, amíg itt leszünk, nagyon sokat szeretnék veled lenni.
-Hát...én is.Végül is, úgy indult, hogy csak te meg én jövünk.
-Igen.De az úgy milyen?
-Hát...igen....
-Tényleg.Ezt még megakartam tőled kérdezni, hogy milyen iskolába fogsz tovább tanulni?
-Ez hogy jön most ide ?? :D Amúgy nem, még nem gondolkodtam ilyenen.Máson járt az eszem.....
-Például? :)
-Rajtad.Életem értelme.
-Kicsim ^^- kis szünet és néztünk ki a fejünkből.
-Soha nem hittem volna, hogy leszek még boldog.-súgta halkan Bill.De én meghallottam.Hallom gondolatait, kitalálom érzéseit.Mintha én lennék neki a belső, a tudatalatti.Pedig nem vagyok, de még is.Mindent értek.Simogattam az arcát, kezeit, lehajtotta fejét, könnycseppet hullajtott.
-Ne sírj Billlem!Ne sírj!-felnézett rám.
-Nem akarom, hogy sírni láss, de most nem tudok nem sírni.
-Semmi baj.Gyere, sírj csak, sírj.-úgy öleltem őt, mintha én lennék neki az édesanyja,mintha én lennék az egyetlen ember, aki szereti őt.
-Vigyázunk egymásra.Nem hagylak el!

Öleltük egymást, majd kopogást hallattunk.Megint.Mikor lesz itt nyugalom?
Megint Joe volt az, én viszont eltakartam Billt,mert nem akartam, hogy sírni lássa.

-Sziasztok!Öm...a bőröndjeitek itt vannak a szobátokban.
-Szia...köszönjük.
-Nincs mit.Na, én mentem...
-Joe!
-Igen?
-Éhes vagyok.Rendeljünk kaját!
-Jajj igen.El is felejtettem szólni, hogy Tomék elmentek vacsorázni Sakiékkal.
-Igen?-nézett fel Bill.-Hova???
-Valami kínai helyre.Nem tudom pontosan.
-Ahhaaa.köszi.
-Igazán nincs mit.Na, én nem is zavarok tovább,magatokra hagylak.Deee... ha akartok enni....
-igen...-Bill közbeszólt.
-....akkor rendelek a hotelből.
-Huhh...az jó lenne.-mondtam.
-És mit kértek?
-Valami finomat.Mindegy.
-Rendben.Még egy 20 perc és jövök.
-Oké....


Billnek felszáradtak könnyei, és végre megint rám nézett, de úgy, ahogy még azelőtt soha.A tekintetével valamit közölni akart, mert még a lélegzetem is elállt.Néztem rá, majd ujjaival gyengéden hozzáért ajkamhoz, behunytam szemem és elképzeltem, hogy minden jó, minden rendben lesz a jövőben és csak Ő meg én és ez a két hét.Megcsókolt.Majd megkérdeztem tőle:

-Mit szerettél volna mondani?
.Öm...semmi olyat.Miért?
-Láttam rajtad, hogy valami nincs rendben....
-Épp ez az, hogy minden oké.Jól vagyok meg minden.
Ühüm,hát jó.-Már rákészültem a legrosszabbra és lassan beletörődtem a végtelen szomorúságba, rosszul láttam.Nincsen semmi baja és nem is akart semmit.Talán már csak én képzelődöm ebben a világban?Senki más, csak én?Lehet....É s lehet, hogy csak képzelődöm, és nem is én vagyok neki a belső hang, aki vigyáz rá, óvja minden szörnyűségtől, aki a földön a legjobban szereti Őt.Lassan kezdett belepni ez a tudat és éreztem, hogy emésztem magam egyre jobban.Szarul esett, de ezeket csak feltételeztem.
Aztán csend volt egy ideig.Ültünk egymás mellett és néztünk ki a fejünkből.Hallottuk, hogy az erkély ajtó megint nyitódik.Joe volt az és egy pincér, akit Nikolasnak hívtak.Mosolygósan kilépett az erkélyre, tolta maga előtt azt a kis kocsit, amin szinte minden finom étel fenn volt.Odatolta a kocsit az asztalhoz, mi pedig odamentünk hozzá.
-Szép jó estét kívánok nektek!A nevem Nikolas.
-Neked is jó estét!Én Wawa vagyok, Ő pedig Bill.-mutattam be kettőnket.
-Örülök, hogy megismerkedhetünk.
-Mi is :)
Én leszek olyan két hétig a pincéretek.Bármilyen óhaj, sóhajt teljesítek, persze étel ital tekintetében :)
-Jajj, de jó....
-Csak nem értem, hogy akkor Tomék miért mentek el vacsorázni.-mondta Bill.
-Azt én sem.

Leültünk az asztalhoz.Gyönyörűen meg volt terítve, a gyertyák égtek, finom ételek és kiváló minőségű borok voltak ott előttem.Ahogy leültem Billel szemben és kezdtem felfogni mis is van most, rájöttem, hogy ezt David vagy Bill szervezte ide.Mármint a pincért.Minek ide külön pincér???...Na ,de hát, ha ezt akarják...nekem mindegy.Én ellettem volna egy Mekiben is ><
Nagyon elegánsan nézett ki Nikolas.Nyakkendő, fehér kesztyű meg fekete lakk cipő, fehér ing, és gyönyörű fekete selyem nadrág.Nem akármilyen pincér volt Ő.Egészen más kisugárzása volt.Nem olyan tipikus bunkó pincér....Alám tolta még a széket is.Igazán figyelmes úriember.Éjfél körül lehetett....

-Hmmm..finom ez a szósz.
-Igen.És ez végre nem csiga, meg rák saláta.
-Na igen.Ne is említsd, mer' a végén elmegy az étvágyam.Majd én vissza hozom :) Bocsi....De ezt muszáj volt megemlíteni :)
- :D
-Nikolas!Kaphatok még abból a borból?
-Persze Kisasszony!Már is öntöm...-ezt a kisasszonyt már tök megszoktam.Hamburgban Brigitte is így szólít.Sosem ejtené ki a száján a Wawát. Soha :) -Köszönöm!
-Egészségére!
-Uram!?Italt?
-Igen egy narancs vodkát!...
-Parancsoljon!

Már az első nap sokat iszunk, akkor mi lesz még két hétig???Huhh...na nem baj.Legfeljebb méregtelenítek, ha hazaértünk ><